versek

~Bűnös MC-Búcsúzás~

Szívem 100 felé szorja bánatát,
Akinek kéne, olyat nem talál.
Megszokhatnám végre, hogy mindenki el dob,
Senki sem csókol, sose vagyok fontos!

Fáj a szívem, mert egészéből szeret,
De nem értem 'mért, ha nem fogod a kezem!
Az arcom tiszta; a könnyek lemosták,
De lelkemről nem mossák le a méreg foltját!

Hiszek egy jobb életben,
Ahol csak Te vagy velem,
Ahol nem basz át senki,
amiben hiszem viszont nem csak ennyi!

Hiszek még benned is,
Hogy nem fogsz velem játszani,
S hiszek a zenében,
Hogy majd ő kísér az égbe!

A síromra egy CD-t kérek,
Hogy a zenében tovább éljek,
Vagy felejtsen el mindenki,
S ne érdekeljek senkit!

Nem bánom már, ha elfordul a Világ,
Amerre csak járok, elhal minden virág.
Csak a vihar marad, mi szívemben kel,
Mikor rájön, hogy senkinek sem kell.

Átfut a hideg a testemen,
Nem fázok, de remegek!
Hazudom, hogy jól vagyok,
De magamban meghalok!

De nem megyek el búcsú nélkül,
A könnyem itthagyom emlékül.
Csak ne sirason senki sem,
Mert nélküled Nekem jobb ott fent!

Onnan figyellek, óvlak a rossztól,
S kinyírom őket, ha valamelyik beléd kóstol.
Mert szeretlek! De ez nem vallomás,
Csak a kurva élettől való búcsúzás!

És még zaárszóként annyi,
Hogyha mégis van olyan aki,
Megsirat engem, mert felmentem a mennybe,
Könnyeit letörlöm, s majd én sírok helyette!

A bánat pengeként hatól belém,
Hiába üvöltöm hogy ennyi elég!
Lekellett hogy mondjak rólad,
De kérlek légy boldog nélkülem,
Pedig veled jó volt minden perc s óra,
Nélküled az életem csak küzdelem, s elfogy az óda!

Nem akarlak bántani, hát hagylak el menni,
Pedig éget s kínoz, de azt érzem ez ennyi!
Most menned kell, de majd gyere vissza,
Ha nem lesz már senki, ki tőlem húzna vissza!
Pedig veled jó volt minden perc s óra,
Nélküled az életem csak küzdelem, s elfogy az óda!

 Az életem sötét és Te vagy a fény benne,

Ha szeretsz és megölelsz, nincs semmi baj vele!

Imádom az ölelésed, a mosolyod s mindent

Mi téged jelent, tudod, szeretlek Kincsem!

Ha boldog vagy, én is,

Ha sírsz, akkor én is,

Ha változol, én is,

Mert Tőled vízzé váll' a vér is!

Tudod, szeretlek s mindent benned, Szívem, 

Gyerek vagyok még, de érted dobban szívem!

Nem akarlak elengedni, mert megtetszettél, Kicsike,

Mélyen dobogsz, Szandra, ebben a kis szívben!